A Márkó településnév a Márk személynévből keletkezett magyar névadással. A név német formája a magyar elnevezésből alakult ki: Markau vagy Marka.
A középkorban Márkó területén négy település is volt: Bere, Endréd (Andráspüspöki), Mesteri és Szentmárk (Szentmárkúr, Szentmárkúrföldje). Ezek a községek valószínűleg a szentmárki plébániához tartoztak. A török időkben az egész terület néptelenné vált.
Márkó 1741-ben települt be újra: a február 15-én kelt okirat szerint hét telepes talált itt új otthonra. Ezek a német telepesek Némettevelről (Nagytevel), Városlődről és Kislődről érkeztek, és ígéretet tettek arra, hogy magukhoz hasonló ötven telepest csalogatnak erre a területre. A jövevények a Német-Római Birodalom különböző részeiből érkeztek, de cseh (Sukopp), délszláv (Schupan, Prosztovits) és magyar (Horváth, Répási) eredetű is volt köztük. A márkói plébánia 1743-ban jött létre, 1747-ben kezdték el a templom építését. A templom épülete 1757-ben készült el, fő ékessége a barokk faoltár.
A kettős udvarok kialakítása összefüggésben volt a népesség növekedésével. Az 1741-ben megkötött szerződés 50 jobbágytelek megszállását engedélyezte, de mire a káptalan észbe kapott, 1775-ben már 100 jobbágy és családja élt a faluban.
Az 1830-as évek közepén súlyos tűzvész pusztította el a falu jelentős részét, ennek az emlékét őrzi az 1839-ben épült klasszicista stílusú Kálvária kápolna. A 19. században Márkó a környék jelentős települése volt, a Veszprémhez közeli Csatár-hegy szinte teljes egészében a márkóiak tulajdona lett.
Az 1941-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 75%-a német nemzetiségű, 88%-a pedig német anyanyelvű volt. Ezek az adatok szolgáltak később a kitelepítések alapjául.
1945 nyarán kezdték internálni a német családokat: 62 családnak (240 főnek) el kellett hagynia a falut. 1946 februárjában érkeznek az első betelepítettek a faluba, azok a magyarok, akiket Csehszlovákiából űztek el. 1948 januárjában újabb kitelepítési hullám érte el a falut, a ki- és áttelepítés Márkó 1941-es lakosságának 62,4 százalékát érintette.