Vöröstó község területe a középkor óta lakott, a falu a 13. század elejétől kezdve évszázadokon át az almádi (ma: Monostorapáti) bencés kolostor birtoka volt, 1508-ban Werestho 26 lakója a bencés apátság jobbágya volt. 1629 és 1657 között a falu megmaradt lakossága protestáns hitre tért. 1652-ben a falu a Zichy-család birtokába került, majd – a környező településekhez hasonlóan – nagyrészt néptelenné vált. A birtokos Zichy család a falut 1723-ban (9 évvel a szomszédos Barnag után) német parasztokkal telepítette újra. A vöröstói katolikus plébánia anyakönyvének első bejegyzése 1734. május 23-án kelt. Az újratelepítéstől kezdve Vöröstó sváb falu volt, magyar családok a 20. század közepéig csak elvétve telepedtek itt meg.
A telepesek lélekszáma a 18. század folyamán olyan nagy mértékben megnövekedett, hogy a művelhető területek hiánya miatt a vöröstóiak Nagyvázsonyban „Neustift” néven új településrészt hoztak létre.
A 19. század közepétől a falu lakossága folyamatosan fogyott, a II. világháború után hirtelen megindult elvándorlás következtében Vöröstó az ezredfordulóra alig száz lelkes kis településsé vált.