A kálvária földrajzi koordinátái: N 47º 10,406′ E 17º 32,815′

A kálvária helyének meghatározása: A templom északi tőszomszédságában, nummulitmészkő alkotta magas hegycsúcson áll a kálvária kápolnája, az odavezető meredek út mellett pedig az öt kápolnaszerű stáció.

A kálvária leírása: 5 stáció kápolnával

A kálvária alapítása: 1780 körül

A kálvária építése és felújítástörténete: Aggházy Mária 1780-ra datálja a kálvária építését. A kálváriáról az első részletes leírást Zichy Domonkos 1846. évi egyházlátogatásából ismerjük. Ekkor már megépült a hat kápolnaszerű stáció, amelyben vasrács mögött fa szobrok jelenítették meg a fájdalmas Rózsafűzér öt titkát. A templom mellett a hegy tövében a Fájdalmas Szűznek bádogból készült képét helyezték el (amely a mai Piéta szobor helyén lehetett). A Kálvária hegy tetején három kereszt állt, mely Krisztust és a két latort ábrázolta. Az 1846-os egyházlátogatás szerint a kálvária stációit a magyarpolányi közösség, a hármaskeresztet, majd a helyére került kőkeresztet az uraság, a ciszter rend építette és tartotta fenn. A kálvária fenntartásának költségeit jelentős ingatlan és pénzbeli vagyon is biztosította. Az uraság 4000 négyszögöl földet biztosított a kálvária javára, melyet helybelieknek adtak bérbe, s annak bérösszege is az alapítványt gyarapította. Helyükre 1884-ben a ciszter apát kő keresztet állított. A keresztút feljáratánál ma is álló két kőszobrot az úgynevezett „amerikai keresztet” és a Fájdalmas Szűz szobrát 1901-ben adományokból állították. A hegy tetején álló kápolna építését 1908-ban kezdték el és 1910. július 9-én szentelte fel dr. Szentes Anzelm zirci perjel. A kápolnát és a stációkat a szobrokkal együtt 1855-ben, 1975-ben, majd 2001–2002-ben restaurálták.

Építőmesterek: A keresztúti állomások fa szobrait a hagyomány szerint a sváb Listner testvérek készítették. Az 1901-ben felállított „amerikai keresztet” Hort Sándor keszthelyi kőfaragó faragta. Az 1910-ben felavatott kápolna mesteremberei a következők voltak: a kőművesmunkákat Wéber zirci kőműves mester vezetésével Nesztinger János és Volf János, a bádogos munkákat Holly Antal szintén zirci iparos végezte. A kápolna oltárát Schmidt József budapesti oltárépítő, üvegfestményeit Palka József budapesti üvegfestő készítette.

A kálváriához fűződő szokások: A kálváriához fűződő hagyományok többsége húsvét nagyhetéhez és a Mária ünnepekhez kötődik. Magyarpolányban a böjt ideje alatt a lányok minden vasárnap délután felmentek a kálvária hegyre, ahol közösen énekeltek: „Dort unt’ auf grüner Heide, geht ein Morgensternlein auf…” Virágvasárnap hajnali két órakor indult a falu népe a kálváriára. A házak előtti patakocskában arcot mosva, megtisztulva gyülekeztek némán a domb alján. Mindenki gyertyát gyújtott, majd a Fájdalmas Rózsafűzért imádkozva elindultak a lépcsőkön. A közös ájtatosság az első harangszóig tartott (5.00). Ekkor a közeli temetőbe ment mindenki, hogy a maradék gyertyát elhelyezze elhúnyt hozzátartozói sírjára. Ezen a napon délután újra elindultak délután két órakor a kálváriára, ahol minden stációnál közösen imádkoztak. A tetőre érve az alkalomhoz kötődő éneket énekeltek: „Nun gehet mein Jesus so schmerzlich in Leiden…”, „Jesus ist heut’ eingezogen in die Stadt Jerusalem…”. Nagypénteken ismét hajnali kettőkor indultak a hívek gyertyával, imával és énekkel a kálváriára. A végállomás ekkor is a temető volt. Szeptember 15-én, Hétfájdalmű Szűzanya ünnepén van a kálvária kápolna búcsúnapja. Mária felmagasztalt anyai fájdalmáról való megemlékezésre jellemzően éppen Szentkereszt felmagasztalásának ünnepét követő napon, búcsújának megtartása pedig a rákövetkező vasárnap került sor. Ilyenkor a kápolnában tartják meg a szentmisét. A 20-21. század fordulóján a magyarpolányi kálvária és Krisztus szenvedéstörténete üzleti vállalkozás részévé vált. Polányi Passió néven minden év júniusában a templom előtti 700 fős nézőterű szabadtéri színpadon elevenítik meg Jézus szenvedéstörténetét, melyet majd 100 fős szereplő gárda előadása tesz élményszerűvé és hatásossá, de nélkülözi és elnyomja a helyi hagyományokat.