A kálvária földrajzi koordinátái: N 47º 8,576′ E 17º 39,180′

A kálvária helyének meghatározása: A kálvária a falu délkeleti részén, mélyebb völgyek közül kiemelkedő, meredek lejtőjű, erdős dombon áll. Nem messze tőle nyugatra, a völgy másik oldalán magasodik a (karthauzi kolostor helyére épült) Szt. Mihály tiszteletére 1761-ben felszentelt templom. A Kálvária-hegy északkeleti szomszédságában emelkedik a Kecske-hegy, melynek környékén telepedtek le 1728-ban a Mainz vidékéről ideérkező német telepesek.

A kálvária leírása: Eredetileg 7 stációs kálvária kápolnával, melyet később bővítenek 15 stációssá.

A kálvária alapítása: 1794 előtt

A kálvária építése és felújítástörténete: A kálvária áltálunk ismert első megjelenése a II. József-kori első katonai felmérés városlődi térképanyagán (1784) található. A falutól délre természetes magaslaton, 3 keresztes kálváriajelenetet jelöl. A kálvária stációkkal és kápolnával történő kibővítését a hívek már 1836-ban – a Városlődön is sok áldozatot szedő kolerajárvány után – elhatározták, de a megvalósítás az 1850-es évek végéig váratott magára. 1859 májusára készült el a a hat kő stáció, majd a 1859 nyarán kaptak püspöki engedélyt a kálvária kápolna megépítéséhez. A kálvária beszentelésére 1860. augusztus 12-én került sor sok ezer ember részvételével. A keresztút 6 állomását az 1870-es években (egyes családok adományaiból) kiegészítették 14-re. A domb aljára még egy indítókápolna került. Kukorelli Lajos képeit ekkor cserélték ki bádogra festett lemezekre. A gyorsan rozsdásodó stációképeket hamarosan ki kellett cserélni. Az új, 50 cm magasságú, cink lemezre festett olajképeket 1897. szeptember 19-én szentelte fel Bauer József plébános nagy ünnepség keretében. A kápolnát 1925-ben Sági József plébános tataroztatta, majd utóda Frey Mátyás újíttatta meg a kálvária stációit és renováltatta a kápolnát.

Építőmesterek: A kálvária stációit és a kápolnát helybéli mesteremberek építették. Az 1859-ben elkészült 6 stáció bádog képeit Kukorelli Lajos – akit Kopácsy József veszprémi püspök, majd esztergomi érsek Rómában taníttatott – festette. Az 1897-ben megújított stációképeket Blázy Imre polgári iskolai rajztanár festette. Az 1897-ben megújított stációképeket Blázy Imre polgári iskolai rajztanár festette.

A kálváriához fűződő szokások: A kálváriához fűződő szokások legtöbbje a nagyböjthöz és a nagyhéthez kötődött. A nagyböjt, az egyházi évben hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő, Jézus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyvennapos időszak. Városlődön böjt idő alatt az asszonyok péntek esténként egy-egy rövidebb imára eljártak a kálváriára. Volt, aki minden este kiment, rózsafűzért, litániát elmondani, szent énekeket énekelni. Vasárnap délután a 2 órai litánia előtt az egész falu kizarándokolt a keresztúthoz. A nagyhét (virágvasárnap és húsvét közötti hét) a húsvétot megelőző testi-lelki tisztálkodás ideje volt, amikor mind a környezetet mind kálváriát rendbe tették. A stációkat kimeszelték, felvirágozták. Nagycsütörtökön (Jézus szenvedésének kezdetén) az asszonyok este kimentek a kálvária kápolnába és reggelig ott virrasztottak. A férfiak hajnalban mentek fel. Húsvétvasárnap korán reggel a családfő vezetésével az egész család elzarándokolt a kálváriára némán imádkozva. Ha útközben más családdal találkoztak, némán mentek el egymás mellett, hogy imáikban ne zavarják egymást. A kálváriához menve a Torna-patakon kellett áthaladni, ebben mindenki megmosta kezét, arcát, ez megvéd a bűntől, betegségtől. Felérve a kálváriához a keresztút mind a 15 stációjánál és a kápolnánál rövid ima következett. A kálváriajárás után áldotta meg a plébános a húsvéti ételeket, majd igyekeztek hazatérni, hogy megegyék az egész heti hústalan étkezés után a szentelt sonkát. A nagyböjti és húsvéti időszakon kívül nyáron, a vasárnap délutáni litánia után is gyakran felmentek a kálváriára imádkozni.