A kálvária földrajzi koordinátái: N 46º 58,270′ E 17º 43,758′

A kálvária helyének meghatározása: A község délkeleti szélén áll a kálvária 14 stációja és a kápolna.

A kálvária leírása: Eredetileg 5 fakereszt, majd a bővítés után 14 stáció kápolnával, 2 kőkereszttel

A kálvária alapítása: 1783 előtt

A kálvária építése és felújítástörténete: A Kálvária-dombról és a rajta felállított Golgotáról II. József 1783-85. évi katonai felméréseiből értesülünk először. Eszerint a falutól keletre háromkeresztes kálvária található. A kálvária mai formáját az 1880-as években nyerte el. Az átépített keresztút az 1910-es években már felújításra szorult. 1911-ben tatarozták a stációkat és a kaput, 1916-ban kicserélték a 14 stációképet. A régi, színevesztett faképek helyére festett bádogképek kerültek. A kápolna mellett álló két keresztet 1944-ben állították fel. A kálvária legutóbbi felújítására 1996-97-ben került sor, amikor rendbe hozták az építményeket, a stációkba mázas kerámia domborművek kerültek.

Építőmesterek: A kálvária építőmestereit nem ismerjük.

A kálváriához fűződő szokások: A kálváriához kötődő szokások közül kevés maradt meg az emlékezetben. Tomka Géza vöröstói plébános 1900-ban kelt jelentéséből tudunk arról, hogy a nagyheti szokások közül Vöröstón nagyszombat délelőtt tartottak szertartást a kálvárián, amire a németbarnagi hívek is átmentek. Az 1990-es évek végén – a keresztút és kápolna felújítása után – Pauer Antal plébános szerette volna zarándokhellyé fejleszteni a vöröstói kálváriát, hogy a Szentkereszt búcsújáró helye legyen. Május 3-án a Szent kereszt feltalálása és szeptember 14-én a Szentkereszt felmagasztalása ünnepén délután keresztjárásra hívta a környék híveit. A virágokkal feldíszített stációk előtt imádkoztak (keresztúti imádságokat és a betegek keresztútját), németül Mária énekeket énekeltek majd négy órakor a kápolnában misét tartottak. Vöröstó és Barnag lakosain kívül Puláról jöttek a legtöbben, gyakran százan is részt vettek a szertartáson.